Kelet-ázsiai eredetű pontyféle
Az amur tudományos neve Ctenopharyngodon idella. Eredeti elterjedési területe Kelet-Ázsia nagy folyóihoz kötődik, Európába és Magyarországra telepítéssel került. Hosszúkás, hengeres teste és széles, sötét szegélyű pikkelyei miatt a gyakorlott szem könnyen elkülöníti a pontytól. Szája félig alsó állású, bajuszszálai nincsenek, farokúszója mélyen bemetszett.
Növényekre épülő táplálkozás
A fiatal amur állati eredetű apró táplálékot is fogyaszthat, a nagyobb példányok étrendjében azonban a vízi és vízbe kerülő szárazföldi növények kerülnek előtérbe. Meleg vízben aktívan táplálkozik és gyorsan növekedhet. A csendes, növényzettel gazdagon benőtt tavak és holtágak megfelelő élőhelyet kínálnak neki, de természetes szaporodásához eredeti élőhelyén hosszú, sodró folyószakaszokra van szüksége.
Az amur a Mattyi-tóban és a Hótedrában
A Mattyi-tó halállományának és a Hótedra nagy testű békés halainak is fontos tagja. Az egyesület régi galériáiban több kapitális fogás maradt fenn. Az amur kirohanásai különösen erőteljesek lehetnek, és gyakran közvetlenül a merítés előtt mutatja meg valódi erejét. Emiatt a türelmes fárasztás, a megfelelő méretű merítő és a biztonságos parti előkészítés alapvető.
Viselkedése a növényes tavakban
Az amur mozgását a víz felmelegedése és a friss növényi táplálék megjelenése erősen befolyásolja. Nyáron a nád, a vízitök, a parti fű és a víz fölé hajló növényzet közelében is táplálkozhat. Jelenlétét erős fordulás, felszíni mozgás vagy a növényzet szokatlan rezdülése árulhatja el. Nagy teste ellenére óvatos hal, amely a parton keltett zajra és a csónak mozgására is érzékenyen reagálhat. A növényevő életmód nem jelenti azt, hogy korlátlan telepítése minden vízben előnyös: az állomány nagyságát mindig az élőhely teherbírásához kell igazítani.
Felismerése közelről
Az amur megnyúlt, torpedószerű teste már első pillantásra más benyomást kelt, mint a magasabb hátú pontyé. Nagy pikkelyeit sötétebb szegély rajzolja körbe, feje viszonylag széles, szája félig alsó állású, bajuszszálat nem visel. A hátúszó rövidebb, mint a ponty hosszú hátúszója, a farokúszó erősen bemetszett. Színe a víztől és a fényviszonyoktól függően ezüstös, szürkészöld vagy barnás árnyalatú lehet. A pontytól való megkülönböztetést tehát nem pusztán a karcsú testre kell alapozni: a bajusz hiánya, a pikkelyrajzolat, a fej és az úszók együtt adnak biztos támpontot. A nagy példány izmos és gyors, ezért a merítőhálóba terelése után is hirtelen kirohanhat.
Szaporodás és állományszabályozás
Az amur eredeti élőhelyén nagy, sodró folyók hala. Ikrái a vízben sodródva fejlődnek, ezért természetes szaporodásához hosszabb folyószakasz, megfelelő vízhőmérséklet és áramlás szükséges. Egy magyarországi állóvízben vagy zárt holtágban ezek a feltételek rendszerint nem állnak teljesen rendelkezésre, így az állomány fennmaradása jellemzően telepítéshez kötődik. Ez különösen fontossá teszi a tervszerű halgazdálkodást: nemcsak azt kell figyelni, hány hal kerül a vízbe, hanem azt is, mennyi táplálékot és élőhelyet képes biztosítani a tó. A fiatal amur apró állati szervezeteket is fogyaszt, majd növekedésével egyre inkább növényi eredetű táplálékra tér át.
Növényfogyasztás és ökológiai egyensúly
A növényevő életmód miatt az amur hatással lehet a hínárra, a zsenge nádhajtásokra és más vízi növényekre. Mérsékelt állomány mellett ez a hatás alig feltűnő lehet, túl nagy egyedsűrűségnél azonban jelentősen ritkulhat a növényzet. A vízinövények nem csupán akadályok a horgász előtt: ívóhelyet, búvóhelyet és táplálkozóterületet adnak számos halnak, továbbá rovaroknak, kétéltűeknek és vízimadaraknak is. Az amur telepítésénél ezért a növényzet szabályozása és az élőhely megőrzése közötti egyensúly a legfontosabb. A Mattyi-tó és a Hótedra eltérő növényborítottsága miatt ugyanaz az állománysűrűség sem feltétlenül járna azonos következménnyel a két vízben.
Megőrzendő nagy hal
A kapitális példányok értékes részei a helyi állománynak. Erős teste miatt a nagy példányt a parton mindig stabil, nedves felületen kell kezelni. A fényképezés idejét rövidre kell fogni, a hal testét megfelelően alá kell támasztani, majd a szabályok szerint megtartható vagy kíméletesen visszaengedendő. Az aktuális helyi méret- és mennyiségi korlátokat mindig a horgászrend tartalmazza. Az amurról további biológiai adatok a magyar nyelvű Amur Wikipédia-szócikkben találhatók.