Ártéri holtág a Dráva mellett
A Fekete-víz (régi meder), közismert nevén Régi Fekete-víz, az egyesület kezelésében van, a Fekete víz új meder kanyarulatától a Dráváig. A teljes szakasz horgászható, a legkedveltebb része a Drávaszabolcs és a Határállomás közötti úttól a Dráva torkolatáig tart. Időszakosan vízzel ellátott mederszakasz, területe 4,4 ha, átlagos mélysége 1 m. A halállományt a haltelepítések és az áradó Dráva pótolja.
Megközelítés
Drávaszabolcs felől érkezve balra fordulva a Dráva töltésére kell felhajtani. Innen a víz a gáttal párhuzamosan halad, majdnem egészen a Drávába torkolásáig.
Útvonaltervezés: 
Google Térkép · 
Waze · 
Apple Térkép
Területi jegy és szabályok
Horgászni külön területi jeggyel lehet, amely a Mattyi-tó halőrházában vagy online a horgaszjegy.hu oldalon váltható ki. A vízen az Országos Horgászrend érvényes, attól eltérő helyi szabály nincs.
A Fekete-víz és az ormánsági vizes táj története
A Fekete víz (régi meder) Drávaszabolcsnál ma a horgászat egyik helyszíne, története azonban az Ormánság egykori vízi világához is kapcsolódik. A bemutató helytörténeti része a tágabb Fekete-víz-rendszer és a Dráva menti táj múltját idézi fel: azt a környezetet, amelyben a víz az emberek megélhetését, közlekedését és településeik életét egyaránt alakította.
A vízrendezés évszázadai
A Fekete-víz és mellékágai rendezésével már a 19. század első felében foglalkoztak. Kiss András földmérő 1822-ben készített tanulmányt a környező mocsarak lecsapolásáról. Az 1839-ben megalakult Feketevíz Lecsapoló Társaság a szervezett vízrendezés fontos állomása volt. A munkák több nemzedéken át folytatódtak, fokozatosan megváltoztatva a táj vízhálózatát és hasznosítását.
A későbbi árvízvédelmi fejlesztések ugyancsak formálták a környéket. Az 1972-es nagy drávai árvíz után megindult töltésfejlesztések történetéhez kapcsolódóan a vízügyi összefoglaló 1978-ra teszi a Fekete-víz átmetszésének és visszatöltésezésének elkészültét. A mai régi meder megértéséhez ezért a természetes vízjárás mellett az emberi beavatkozások története is hozzátartozik.
A víz gazdasági szerepe az Ormánságban
A Dráva és a Fekete-víz környezetében a vízjárás határozta meg, hol lehetett halászni, legeltetni vagy földet művelni. A mélyebb medrek, nedves rétek és magasabb hátak eltérő megélhetési lehetőségeket kínáltak. A helyi gazdálkodás ezek együttes hasznosítására épült.
Halászat: élelem és kereskedelmi érték
A halászat a családok élelmezését és a kereskedelmet is szolgálta. A Dráva, mellékvizei és a környék tavai halat és rákot adtak; a térség zsákmánya távolabbi városok piacaira is eljutott. A hálók mellett varsával, horoggal és emelőhálóval is dolgoztak. A sikerhez a medrek, az áradások és a halak mozgásának ismerete kellett.
Pákászat: megélhetés a nádasok és mocsarak világában
A pákászat a vizes élőhelyekhez kötődő, gyűjtögetésre, halfogásra és vadászatra épülő életmódot jelentette. A pákász számára a mocsár nem haszontalan, járhatatlan terület volt, hanem jól ismert megélhetési környezet. Az évszakokhoz és a vízálláshoz igazodva használta fel a nádasok, sekély vizek és nedves rétek kínálta lehetőségeket.
Az Ormánság történetében a halászat és a pákászat az erdőhasználattal, az állattartással és a földműveléssel együtt alkotott gazdálkodási rendszert. A vízparti tudás így nem egyszerűen egy foglalkozáshoz tartozott: a mindennapi boldogulás része volt.
Állattartás, nád és a háztartások alapanyagai
Az áradások után felszabaduló legelők és a ligeterdők a szarvasmarhatartásnak, az erdők pedig a sertések makkoltatásának is kedveztek. Az állatok értékesítése bevételt biztosított. A vízi növényzet és az erdők anyagát az építkezésben és a használati tárgyak készítésében hasznosították.
A nád, a gyékény, a káka és a sás a környék hagyományos anyaghasználatának fontos része volt. A tetőfedéshez, fonott tárgyakhoz és más háztartási eszközökhöz szükséges nyersanyagok egy részét közvetlenül a vizes tájból szerezték be. A víz tehát nemcsak élelmet adott, hanem a mindennapi élet tárgyi feltételeihez is hozzájárult.
Vízrendezés és megváltozott megélhetés
A lecsapolások és mederrendezések csökkentették az elöntések veszélyét, és újabb földeket tettek művelhetővé. Ugyanakkor szűkítették a halászat, a gyűjtögetés és a hagyományos állattartás lehetőségeit. A változás a táj mellett a helyi családok megélhetését is alapvetően átalakította.
A Régi Fekete-víz mai értéke
A régi meder vízellátása ma is vízgazdálkodási feladat. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a Régi Fekete-víz medertározójának vízpótlásáról is beszámol. A víz jelenléte ezért nem tekinthető a környező folyóktól és a vízügyi beavatkozásoktól független adottságnak.
Aki ma itt horgászik, egy hosszú ideje változó kultúrtáj részét ismeri meg. A nádas, füzes partok megóvása, a hulladék elvitele és a környezet kímélete a horgászati lehetőség és a táji örökség megőrzését egyaránt szolgálja.
Történeti források: Az ormánsági természeti környezet átalakítása; A Dráva szabályozása; Paeonia – az Ormánság tája és népi gazdálkodása.